Tovább sétálva a belvárosban egy tóhoz értem, körülötte idősebbek tornáztak, zumbáztak, táncoltak. Minden és mindenki mozgott. Olyan volt az egész hangulata, mint egy magyarországi majálisnak. Azán egyszer csak 4-5 éves gyerekek léptek hozzám, és megkérdezték angolul, hogy beszélgethetnének e velem. Ez egyébként Vietnám több városában előfordult velem. Én gyanakvóan azt hittem zsebesek, de aztán hamar kiderült, hogy szeretnék az angolt gyakorolni.

Döbbenet volt számomra, hogy a vietnámi hegyek tényleg olyan gyönyörűek, zöldek és érintetlenek, akár csak az úti filmekben.
Itt szerettem bele végérvényesen ebbe az országba, és döntöttem el, hogy elkezdek ide is körutakat szervezni.
Megmutatni az embereknek ezt a varázslatos országot. Mert ezt mindenkinek látnia kell. Vietnámi körút

Az emberek egy-egy helyen mogorvának tűnhetnek, de ez csupán azért van, mert nem beszélnek angolul, és kényelmetlenül érzik magukat, ha nem tudnak válaszolni és segíteni. Ettől függetlenül mindent megtesznek, hogy segítsenek. Vietnám minden része, ahol jártam olyan volt, mintha más-más országban lettem volna. Mindenhol van valami, ami ámulatba ejt, elvarázsol és elgondolkodtat.

Nehéz lenne egy helyet kiemelni, azok közül, amiket láttam.

• Véget nem érő hegyvonulatok.
• A világ második legnagyobb barlangja, ahová dzsungelen keresztül vezet az út.
• Egy apró sziget (Vietnám Balija) az ország déli részén, ahol még a volt amerikai elnök, Obama is megfordult.
• Hajókirándulás gyönyörű öblökben.

A videós beszámolókat megtaláljátok az instagram oldalamon.

‍

‍

‍