Most pedig vissza a poszthoz és az ÖNAZONOSSÁGHOZ.
Had folytassam azzal, hogy a gyengeségeimet osztom meg veletek (mert ez szintén NEM divat a közösségi médián. Mindenki tökéletes, boldog, gyönyörű családja, boldog párkapcsolata van és makulátlan külsővel rendelkezik)

Szóval akkor leszek én, aki ezt megtöri: Naív vagyok, hiszékeny, manipulálható. Sokszor szeretek inkább egyedül lenni, mint másokkal. Ami pedig a külsőmet illeti, hiszen arról sem szabad megfeledkezni: sokszor előfordul, hogy napokig zsíros a hajam és úgy megyek utcára, kopaszodom és ez nagyon bosszant, néha előfordul, hogy pecsétes ruhát veszek fel, és totál kikopott és lyukas kardigánomat. Szóval ez is én vagyok!

Azért tartom fontosnak erről beszélni, mert ez a valóság, és beállíthatnám úgy magam, hogy mekkora f@sza gyerek vagyok, aki kijött Balira és megvalósította az álmát, nincsenek nehézségei, tökéletes az élete és mindig boldog. Amikor videót készítek vagy posztot írok, az az aktuális lelkiállapotomat tükrözi. Olyankor szárnyalok, és végtelen boldogságot érzek.  Tehát, amikor épp depizek és magam alatt vagyok, akkor nem szoktam videókat készíteni, mert nincs hozzá kedvem. Erőltetni pedig semmit nem fogok, mert nem vagyok Oscar díjas színész, hogy el tudjam játszani a boldogságot, amikor éppen a legmélyebben vagyok. Sokszor előfordul, hogy brutál ki vagyok készülve, mert olyan változásokon megyek keresztül, amit kezelni kell.
A belső munka, amit különböző könnyedebb és drasztikusabb terápiákkal, módszerekkel igyekszem fejleszteni, nem feltétlen azt az érzést váltja ki, amire sokan gondolnak és amit sokan „elvárnak” egy spirituális kezeléstől.

TÉVHIT (ezek az érzések ritkábban fordulnak elő):

• könnyebbnek érzem magam
• megoldódott egy problémám
• sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok
• boldogabb lettem

VALÓSÁG (ezek az érzések a gyakoribbak):

• frusztráltabb vagyok, mint a kezelés előtt
• erősen ver a szívem, aminek nem tudom az okát
• rosszul érzem magam, sokszor hányingerem van
• görcsösen jobban akarok lenni, és nem szembe nézni ezzel a borzalmas érzéssel
• belekezdek dolgokba, ami általában megnyugtatnak, most azonban mégjobban kiborítanak

Felmerülhet benned a kérdés, hogy ki az a hülye, aki tudja, hogy – sok esetben – rosszabbul érzi majd magát egy-egy kezelés után, mégis újra és újra visszamegy és „szenved”.
Ez a hülye én vagyok. MIÉRT? Mert ezek a kezelések, módszerek és terápiák, felszínre hozzák azokat a dolgokat, amelyekkel feladatom van, amelyeket meg kell oldanom. És nem az a megoldás, hogy elnyomom magamban és nem nézek szembe velük.
Egy példa:
Transzlégzésre és sámáni utaztatásra mentem el a minap, ami korábban több alkalommal is nagyon nagy megkönnyebbülést hozott. Most azonban a kezelés után, nagyon kikészültem: fizikailag és mentálisan. Rosszabbul lettem, mint előtte. Az első reakcióm: mérges voltam a terapeutára, magamra, hogy hogy lehettem ilyen hülye: elmentem és még szarabbul lettem. Aztán erőt vettem magamon és arra gondoltam, amit a terapeuta mondott: sok féle érzést kiválthat a transzlégzés, nemcsak jót, de rosszat is. De a rossz is csak nézőpont kérdése. Valójában az sem rossz: hiszen ENGEM szolgál, csak észre kell venni, hogyan.
Leültem otthon és elkezdetem egy másfajta légzőgyakorlatot, ahol azt vizsgáltam, a testemben hol van a feszültség, közben pedig az érzést próbáltam megfogalmazni minél pontosabban. Amikor megvolt az érzés, és megvolt a testemben az a pont, ahol ezt fizikailag is tapasztaltam, rádöbbentem mit hozott a terápia felszínre. Ekkor azonban még tagadtam, nem akartam szembe nézni azzal, hogy amibe belevágtam, és igent mondtam, az valójában nem én vagyok és abba kell haggyam. Hogy mi is volt ez: Röviden csak annyi, hogy nem volt velem önazonos egy olyan program, amire befizettem, hogy segítsen többeket elérni a közösségi média oldalaimon. Erőltettem a dolgot, hiszen az egom erősen dolgozott:
„Enyi és ennyi embert elérsz, rengeteg likeot kapsz, sok ember bekövet, ez a te utad, csináld!” Ekkor a gyomromban már nagyon erősen éreztem egy feszültséget és ellenállást, de figyelmen kívül hagytam.

Majd egy hét múlva ismét elmentem transzlégzésre, ami után mégszarabbul lettem, mint korábban. És az érzés a gyomromban még erősebb volt, szinte már üvöltött egy belső hang: TE HÜLYE, MIKOR VESZED MÁR ÉSZRE, HOGY NEM JÓ AZ IRÁNY! MEGERŐSZAKOLOD SAJÁT MAGAD! Ekkor már volt külső visszajelzés is, egy nagyon kedves barátomtól, aki őszintén csak annyit mondott: ez nem te vagy!

Ezután ismét az otthoni légzőgyakorlatot kezdtem el csinálni, közben pedig ezek az érzések jöttek:

• elvesztettem a szabadságom
• börtönbe zárva érzem magam
• feladtam önmagam
• elvesztettem a hangom, önmagam
• megszűntem létezni
• nem olyan tartalmat gyártok, ami én vagyok

És akkor rádöbbentem ez így nem mehet tovább. Abba kell haggyam és visszatérnem Önmagamhoz. Úgy készíteni a videókat, hogy az érzéseim benne legyenek, és ne algoritmusok határozzák meg, milyen szavakat használok, mennyire röviden fogalmazok, mikor mit mondok. Üzleti szempontból természetesen ez nem jó. Mert ez azt jelenti, hogy az algoritmus nem fogja támogatni a videóimat, így kevesebb emberhez jutok el. De ha mérlegre teszem azt, hogy szabad akarok-e lenni és örömmel, szívből készíteni a videókat, ami eljut pár száz emberhez, vagy olyan videókat akarok készíteni, ami tízezrekhez vagy százezrekhez jut el, akkor most már egyértelmű, hogy MAGAMAT választom és a szabadságomat. Ez az egész arra is rádöbbentett, hogy sokkal kevesebb időt fogok a közösségi média felületein tölteni, mert az szintén a szabadságomat veszélyezteti. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy kevesebb lesz a tartalom. Lesznek napok, amikor beidőzítem a posztokat, videókat, és lesznek napok, amikor, igyekszem telefon nélkül tölteni a napjaimat. Nemrég megéltem egy napot úgy, hogy egész nap nem volt nálam a telefon. Leírhatatlan volt, olyan emberekkel lenni, akiket szeretek és 100%-ban az adott pillanatra és emberekre koncentrálni. Ezt akarom most már egyre többször.

És történt még valami, amikor már sokkal gyorsabban és nagyobb magabiztossággal hallgattam a szívemre az eszem helyett. LEHET MÁR UNJÁTOK OLVASNI! De higgyétek el, fantasztikus dolog rájönni, hogy a megérzéseink 100%-ig a jó irányba vezetnek.
Egy együtt működésről lett volna szó, ami sok új vendéget és foglalást hozott volna. A belső hang azonban jelzett. EZT NE CSINÁLD! Lehet most jónak tűnik üzletileg, de ez nem te vagy és vannak olyan körülmények, amelyek nincsenek tisztázva, emiatt ebben nincs benne a SZÍVED.
ISMÉTLEM: a döntés üzletileg nem jó!
De elsősorban boldog és szabad ember akarok lenni, aki a döntései után, nem érzi a gyomrában a feszítő érzést, hogy valami olyanra mondott igent, amivel nem ért egyet.   Hiszem, hogyha szívből vezetem a vállalkozásomat, akkor az sikeres lesz. Lehet, hogy lassabban fejlődik majd a cégem, de minden nap nyugodt szívvel fekszem le és kelek fel. És higgyétek el, ha ezt egyszer megtapasztaltátok, akkor nincs az az üzleti lehetőség, vagy pénz, ami ebből ki tudna zökkenteni.

A vendégeim pedig meg fognak találni úgy is, ha önmagam maradok, mert ezek a találkozások egytől egyig sorsszerűek.