Majd jött az utazás egyik legjobban várt programja, kikötöttünk Komodó szigetén, hogy testközelből is megnézzük a világ legnagyobb gyíkjait, amelyek állítólag a dinaszauroszok utódai. Egy-egy példány, akár 5-6 méteres is lehet. A harapásuk pedig nagyon veszélyes, de nem kell támadástól tartanunk, van helyi kísérőnk, háromágú bottal a kezében, ha az óriásgyíkok mégis meggondolnák magukat. Erre azonban nem volt példa az elmúlt években. Félelmetes volt megpillantani az első példányt a fa árnyékában. Nyugodtan feküdt és csupán 5 méterre volt tőlünk, mindenféle kerítés vagy védelem nélkül.
A nagy izgalmas élmény után visszatértünk a hajóra és elindultunk a Pink beach, azaz a rózsaszín tengerpart felé. Elképesztő volt a látvány, a homok tényleg rózsaszín volt, a parton pedig ott hevertek, azok az élén rózsaszín koralok, amelyek a homokot megszínezték. És mind ehhez persze türkizkék óceán párosult. Szavakban, képekben vagy videóban is nehéz visszaadni azt a látványt és érzést. El kell jönni. Este a denevér szigetnél álltunk meg naplementét nézni, ahol több ezer denevér szállt fel a mangrove erdőből, az eget pedig narancssárgára festette a lenyugvó nap. Utolsó nap még megálltunk egy kis szigeten, ahol baby cápák között sétáltunk és snorkelleztünk, majd pedig visszaindultunk a kikötőbe.
A következő napokat még Labuan Bajo-ban töltöttük Mamuval, és a környező érintetlen vízeséseket, és hangulatos tradicionális falvakat fedeztük fel. Bármerre jártunk gyönyörű környezet – rizsteraszok, dzsungelek és apró falvak - kísérte utunkat. Ha szeretnéd átélni TE is, tarts velünk a Szilárd utakon Komodó körútjára, amely garantáltan életed egyik legcsodálatosabb élménye lesz.
Ez a poszt a saját megerőszakolásomról szól. És annak felismeréséről, hogy mennyire fontos a megérzésemre, a szívemre hallgatni. (Készülj fel hosszú lesz!)
