Azt hiszem nem túl nagy titok, hogy én a KITARTÓAK csoportjához tartozom. Na nem volt ez persze mindig így. Hosszú évekig, egy-egy kudarcként megélt tanítás, eltántorított a céljaimtól és attól, hogy 100%-ig higgyek magamban, hogy bármit képes vagyok elérni, és minden CSAKIS RAJTAM MÚLIK. Nyilván ez összefügg az önismerettel, hiszen minél inkább feltérképezzük saját magunkat önmagunk előtt, annál kevesebb dolog van, ami el tud bizonytalanítani. Erről már korábban írtam, de az összefüggések szempontjából muszáj felelevenítenem, hogy jobban át tudjam nektek adni, mire is gondolok pontosan.

Általános és középiskolában rengetegszer voltam tanáraim és osztálytársaim céltáblája. Kiröhögteg, amiért nem ment az olvasás és nem tudtam helyesen írni. Tanároktól megkaptam, hogy hírolvasó biztosan nem leszek, illetve, hogy soha nem fogok egyetlen idegen nyelven sem beszélni. Ehhez képest rádiós hírolvasó voltam évekig, és angolból is felsőfokú nyelvvizsgát szereztem (de ami sokkal fontosabb, folyékonyan megtanultam angolul beszélni, és ma már ez az első nyelv, amit használok a mindennapokban). És abban, hogy ezeket elértem az alázatnak volt hatalmas szerepe. Biztos vagyok benne, hogy tudat alatt a bizonyítási vágy is ott volt bennem, hogy „csak azért is” megmutatom. De ez tudatosan soha nem fogalmazódott meg bennem, és nem motivált. Csupán 1-2 éve döbbentem rá, hogy mindazt, amit nem néztek ki belőlem, én véghez vittem.

Na de térjünk vissza a kitartáshoz és az ehhez kapcsolódó gondolatokhoz. Egyre inkább szembetűnő számomra, amikor egy-egy emberrel beszélgetek, hogy legtöbbször – a hatalmas terveknél, világmegváltó gondolatoknál - a cél az, amit hibásan fogalmaznak meg. Az esetek túlnyomó többségében, nem a saját boldogságuk a cél, hanem felülkerekedni másokon: ismerősökön, barátokon, rokonokon. Többnek lenni másoknál: sikeresebbnek, gazdagabbnak, szebbnek stb. És ennek a legtöbbször hangot is adnak. Tehát nem egy tudat alatti motiváció, ami elősegíti őket a boldoguláshoz, hanem egy cél, hogy másokat megelőzzenek.

De egy kicsit ismét saját példát hozok. Hogyan értem el, hogy megteremtettem magamnak egy önálló, független, szabad életet. RÖVIDEN: úgy, hogy nem foglalkoztam azzal, ki mit gondol, mit tanácsol, kit előzöm meg, kinél leszek sikeresebb, gazdagabb és hogyan tudok ezzel majd felvágni mások előtt. A hivatásomban sohasem foglalkoztam konkurenciával, másokkal, senkit nem másoltam. A belső hangomra figyeltem, és arra, hogy mi motivál mindabban, hogy a vágyott életet elérhessem. Őszinte leszek: a motiváció eleinte az anyagi függetlenség volt. Megteremteni azt, hogy a bevételeim csak és kizárólag rajtam múljanak, és egy olyan anyagi tartalékot teremtsek meg, ami biztonságot ad. Amikor ezt a szintet elértem, valami átkattant a fejemben és a szívemben. És ez talán a kulcs mondat: nem csak a fejemben kattant át valami, hanem a szívemben is. Már nem az volt a fontos, hogy minél több pénzem legyen (nem azért, mert milliomos lettem, erről szó sincs), hanem az, hogy minél szabadabb életem legyen, és minél több időm legyen magamra, a saját fejlődésemre, hiszen a vállalkozásom is ezáltal fog fejlődni és magasabb szintre kerülni. Talán ez az a pont, ahol nagyon sokan a másik utat választják. A sikert látva, úgy gondolják: „addig kell ütni a vasat, amíg meleg” és minél több pénzt felhalmozni. Csakhogy azt nem veszik észre, hogy soha nem lesz „elég” pénz. És az élet amire vágynak sohasem fogják elérni, mert azt a pénzhez kötik. Nem leszek álszent, ebbe a csapdába én is beleestem. Mi lett a vége? A kiégés, erről korábban már írtam, vissza tudjátok olvasni, ha kíváncsiak vagytok.

Még egy példa a kitartásra, hátha motivál majd néhányótokat. 2023. novemberben elhatároztam, hogy hosszú évek kihagyása után, ismét elkezdek sportolni és egészségesen táplálkozni. Épp volt 2 hetem, amikor nem voltak vendégeim. Tudtam, hogy most van csak lehetőségem rutint kialakítani, mert utána csak a kifogásokat fogom keresni, miért nincs időm mozogni és normálisan enni. Aztán megjött egy nagy csoport: minden reggel korai indulások voltak és este hulla fáradtan értem haza. Az elején még lelkesen felkeltem hajnalban, elmentem sétálni majd a reggeli 20 perces intenzív edzésemet megcsináltam. Aztán ahogy fáradtam, kimaradt egy nap, aztán még egy. Aztán erőt vettem magamon! Emlékeztettem magam, hogy bármire képes vagyok, ha elég kitartó vagyok. Másfél hónap alatt 12 kilót fogytam. Nem éheztem és nem sanyargattam magam, csak betartottam, amit elhatároztam, KITARTÓ VOLTAM: minden nap 1 óra séta, 20-30 perc intenzív edzés.  Egészséges ételek fogyasztottam: gyümölcsöket, zöldségeket ettem, csökkentettem a húsfogyasztást, ami drasztikusan jó hatással volt a hangulatomra és energia szintemre és délután 6 után már soha nem ettem. Mondhatjátok, hogy ez nem egészséges. Én mégis sokkal jobban érzem magam a bőrömben azóta. Sokkal kevésbé vagyok fáradékony, és a munkában is hatékonyabb vagyok, és az önbizalmamra is pozitív hatással van az életmódváltás.

Egy szó, mint száz:
Miért éri meg kitartónak lenni, és ezen tulajdonságotokon minél többet dolgozni?
Mert a kitartásnak mindig meglesz az eredménye, kivétel nélkül!